2013. április 19., péntek

2013. április 14., vasárnap

Leonardo lenyűgöző lova: Il Cavallo

A nem lovas hátterű szemináriumi résztvevők általában respektálva méregetik a lovat: az elején még nemigen tudják elképzelni, hogyan is fognak együttműködni egy "ekkora állattal".

Ez a megjegyzés juttatta eszembe Leonardo hatalmas lovas-szobrát, amelynek végső felállítását ő maga nem élhette meg.



Leonardo 1482-ben javasolta Sforza milanói hercegnek, hogy egy lovas-szoborral állítson emléket 1466-ban elhunyt apjának. Leonardo a szobortervhez számos lóanatómiai- és rajztanulmányt készített, melyek nagy része ma a Windsori Királyi Könyvtárban tekinthető meg. Miután hét évet töltött a vázlatok kidolgozásával, a herceg sürgetésére 1490-ben látott hozzá a modell elkészítéséhez, majd 1493-ban leplezték le a – még lovas nélküli – 7 méter magas agyagszobrot, amely a kiöntendő bronz mű alapjául szolgált. Már el is különítettek 100 tonna(!) bronzot az öntéshez, melyet azonban XII. Lajos francia király itáliai hadjárata miatt fegyveröntésre használtak fel. Végül 1499 szeptember 10.-én a francia seregek elfoglalták Milanót és Leonardo szobrának agyagmodelljét céltáblaként használták, szétlőtték.

A szobor csak a modern korban élhette meg felállítását: 1977-ben Charles Dent amerikai mecénás rendezett gyűjtést “Leonardo lovának” megalkotására, hogy azután az elkészült szobrot Milanó városának adományozhassa. Dent 1994-ben bekövetkezett halála után örökösei az addig összegyűjtött hatmillió dollárt egy alapítvány kezelésébe adták, amely Nina Akumu szobrásznőt bízta meg az agyagmodell elkészítésével.

Végül a szobor 450 évvel Leonardo eredeti modelljének megálmodását követően, 1999-ben készült el, 15 tonnát nyom és 720 cm magas. Az amerikai ajándékot Milanó városa a Hippodrom előtt állíttatta fel, azonban az Egyesült Államokban, a Frederik Meijer Gardens-ben is látható egy öntvénye.

Ha meggondoljuk, hogy a hétméteres szobor mellett állva egy felnőtt ember csupán a ló csánkjáig ér, még inkább az az érzésünk támadhat, hogy a ló nemcsak nagy, hanem ugyanakkor igen lenyűgöző teremtmény. 

Lehet, hogy Leonardo is ezt akarta érzékeltetni a mű monumentális arányaival…?

Felhasznált forrás: Wikipedia