Csak gyerekkoromból emlékszem ilyen hosszú és hideg télre, mint amilyen az idei volt. Bár a természetközeli lótartás híve vagyok, idén bizony előkerült a lótakaró és a fagyos hajnali és esti órákat is az istállóban töltik a lovak. A maguk módján ők is védekeznek a hidegtől: többet esznek:) és kevesebbet mozognak, azaz gondosan spórolnak az energiájukkal. Ez a téli „takarékos üzemmód” juttatta eszembe a vezetői asszertivitás témakörét: hogyan védjük meg és érvényesítsük úgy az érdekeinket, hogy közben ne gázoljunk át másokon?
Ez gyakran szóba kerülő kérdés, mivel a vezetők azok, akik közvetítik a tulajdonosok céljait a munkatársak felé és jó esetben elköteleződést váltanak ki belőlük. Utóbbira azonban csak akkor számíthatunk, ha a Kollégák személyes érdekei bizonyos területeken egybeesnek a szervezeti célokkal. Optimális esetben a vezető tudja, hogy kit mi mozgat, és személyre szabottan fogalmazhatja meg az üzenetét: hogyan alakul ki mindkét félnek nyertes helyzet és kinek miért lesz jó az együttműködés?
Ugyanakkor az információáramlásnak a másik irányba is működnie kell: ha a vezető nem hallja meg és védi meg a csapata érdekeit, akkor magára marad a feladattal, nem lesznek követői. Ezért jól felfogott érdeke, hogy kiálljon a meggyőződéséért és ő maga is példával vezessen, azt valósítsa meg, amit hirdet, hiszen csak így lehet hiteles.
Ehhez gyors helyzetfelismerésre és egyértelmű, könnyen követhető, ugyanakkor célirányos kommunikációra van leginkább szüksége. Utóbbit segíti, ha közben nyitva tartja szemét - fülét, azaz értőn odafigyel és ítélkezéstől mentesen, őszintén ad visszajelzést.
A rossz hír az, hogy ezt nem tanítják az iskolában, még vezetői szemináriumokon is csak elméletben kerül elő a téma. A jó hír pedig az, hogy pont ezt a működésmódot lehet élőben, a földről gyakorolni a lovakkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.