Erőgyűjtés

A tél közeledtével már egyre rövidülnek a napok. A lovak már javában növesztik a téli szőrüket.

A későősz tipikusan az az időszak, ami bevezeti a változást: valami elmúlik és helyet ad egy új minőségnek. A lovak ösztönösen felkészülnek, de mi a helyzet velünk?

• Tudatosak vagyunk-e rá, min lenne célszerű változtatni?
• Mi az, ami éppen lecseng az életünkben és el kellene engednünk?
• Mi az, ami születőben van?
• Mi történik, ha nem változtatunk? – bár erre a kérdésre Henry Ford már megadta az igen találó választ: “ha mindig mindent ugyanúgy teszel, mint eddig, akkor az elért eredményed is ugyanaz marad, mint eddig.”
• Mi akadályoz a változtatásban, ami miatt “eddig” nem tudtuk meglépni azt?

Még van egy hónap az évből, most a természettel harmóniában lehet erőt gyűjteni, célirányosan felkészülni az új lehetőségekre. Hogyan segít ebben a coaching?

• támogatást nyújt, növeli az önbizalmat,
• megalapozza kapcsolatainkban a bizalmi légkör kialakítását,
• elköteleződést jelent a személyre / szervezetre szabott célok megvalósításhoz,
• új nézőpontot ad, serkenti a kreativitást,
• javítja a kommunikációt,
• tudatossá teszi a döntési helyzeteket.
• Ha pedig a lovakat is bevonjuk, akkor „személyükben” olyan megfigyelőkre számíthatunk, akik még a hiedelmeinket tükröző tudattalan reakcióinkat is biztosan észreveszik.

Megmondás..? - inkább értő figyelem!

Ősztől kezdődően a lovak is visszaállnak a megszokott napirendre és újrakezdjük a közös munkát. Ilyenkor mindig örömmel tapasztalom, hogy ők maguk is mennyi új lehetőséget ajánlanak fel, csak észre kell venni ezeket…

Korábban már írtam arról, hogy számomra a lovakkal való foglalkozás olyan, mint egy sakkjátszma: figyelem, hogyan reagálnak a kérésemre, mit értettek meg belőle és aszerint lépek tovább. Ezt az erőszakmentes lókiképzésben válasz alapú megközelítésnek (response approach) nevezzük. Ahelyett, hogy számára kellemetlen benyomások alkalmazásával kényszerítenénk rá a saját elgondolásunkat a lóra, a lehető legjobb megértésre fókuszálunk: vagyis mindketten(!) aktívan használjuk a szürkeállományunkat, a kommunikáció és a tanulás kölcsönös lesz.

Csak így vehetjük észre az egyéni tehetségeket, erősségeket, amit a ló önmagától felkínál és amit később is örömmel és motiváltan fog végezni.

Amikor egyszerűen csak örülünk egymásnak…

A folyamatban az a legszebb, hogy mindenkivel működik: nemcsak a lovakkal, de az emberekkel is.

Az Ön vállalkozásában mi lehet az a kicsi, de Kollégái számára fontos apróság, amire felfigyelve jobbá teheti munkatársai hozzáállását?

Hogyan tegyünk szert több magabiztosságra?

Ez a kérdés visszatérő téma a coachingban. Hogyan  fejlődhetünk e téren? Nézzük meg a lovak példáján: a vérmérséklet tesztben azt vizsgáljuk, hogyan reagál a ló a számára ismeretlen, váratlan helyzetekben. Ilyen lehet akár a talajon madzagon elhúzott nejlon-zacskó, vagy a szemből kinyitott esernyő. Lovasként azt várjuk el, hogy a ló ne páni félelemmel reagáljon, hanem némi tartózkodás után magabiztosan merje megközelíteni a számára félelmetes dolgot. (A fotóimon KS Rodinn látható a californiai tenyészszemlén.)

A lovaknál a magabiztosság az elhatározásból és a félelem ellenére történő cselekvésből ered. A gyakorlatban ilyenkor azt látjuk, hogy a ló – tartózkodva bár, de lassan megindul a felderítendő újdonság felé, majd ezen felbátorodva egészen közelről megvizsgálja az adott dolgot és megnyugszik. Sokat segít ebben, ha támogatást kap attól a személytől, akiben megbízik.

Keressük tehát az új helyzeteket, döntsük el, mi jelent számunkra érdekes kihívást, majd merjünk belevágni és próbáljuk ki magunkat anélkül, hogy ítélkeznénk a saját teljesítményünkről. Ez leveszi a terhet és megnyitja a kísérletezés örömét. A végén meg fogunk lepődni, mennyivel többet érhetünk el, mint amire számítottunk, így a sikerélmény révén növelhetjük az önbizalmunkat!

Álmot az álomgyárból? - vagy inkább dolgozzunk a saját álmainkon!

Májusban négy alkalommal volt lehetőségem lovakat bírálni külföldi tenyészszemléken, egy svájci és három amerikai helyszínen. Mivel az amerikai körutat Californiában fejeztük be éppen a híres „álomgyár” szomszédságában, felfigyeltem arra, mennyivel tudatosabban foglalkoztak vendéglátóink a saját életük, céljaik tervezésével, mint ahogyan az idehaza szokásos.
A beszélgetések során mindenki lelkesen emlegette a terveit, azt, hogy hogyan készül a következő versenyekre és hogy mikor milyen szakmai rendezvényeken vesz részt. A tenyészszemléken is kértek prezentációt, de emellett bőven volt alkalom kapcsolatépítésre, személyes beszélgetésekre is, ahol a közös pontokra, hasznosítható tapasztalatokra voltak kíváncsiak. Látszott, hogy évekre előre megvannak a hosszú távú céljaik.

Bizalom

A múlt hónapban kettős jubileumi születésnapot tartottunk! Idősebb kancám a 25., lánya pedig a 20. évét töltötte be. Az Élet érdekessége ugyanis, hogy kancám éppen a születésnapján ellett, így mindketten ugyanazon a napon ünnepelhették extra sárgarépa adagjukkal a születésnapjukat. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt a kettős kerek évfordulót jó egészségben megélhették, hiszen ez emberi életkorra átszámítva kb. 80 és 60 éves kort jelent. Rengeteg emlék jut eszembe, ahogy annak idején két hétig kinn aludtam az istállóban, a csikó születését várva, majd amikor világra segítettem, vagy később az anyjával együtt először vittem ki terepre, egészen az első felülés izgalmáig.
Emlékszem arra is, mennyit segített idősebb kancám abban, hogy a csikóját betanítsam. Minden mozdulatomat figyelte és nyugodt viselkedésével, jelenlétével ő maga is hozzájárult ahhoz, hogy a csikó merjen bízni bennem. Ennek köszönhetően őt már sokkal kevesebb energia ráfordítással tudtam magamhoz szoktatni és belovagolni, mint annak idején az anyját.

Ahogy visszagondolok, egyetlen szóval tudnám összefoglalni az együtt töltött negyed századunkat: BIZALOM.