Az egész életen át tartó tanulásról - a lovas coach szemszögéből

A Gondolat-Galopp e havi számában már említettem, hogy idén februárban Firenzében vettem részt egy, az EU Grundtvig támogatási programjából finanszírozott felnőttképzési tréningen, melynek témája az egész életen át tartó tanulás volt. Ebben a bejegyzésben részletesebben is beszámolok a kurzusról.

Mit tanítanak a négylábú pszichoLÓgusok?

Évkezdetkor szó volt a vágyak és a megvalósítás között húzódó akadályokról. Ebben a hónapban nézzük meg, hogyan tudnánk ezt a vizesárkot hathatósan áthidalni?

Azaz, mit tanítanak nekünk a célmegvalósításról a négylábú pszichoLÓgusok, amit érdemes lehet humán környezetben is használni?

Talán ismerős Henry Ford mondása: “If you always do what you’ve always done, you’ll always get what you’ve always got”, vagyis: ha mindig ugyanazt teszed mint eddig, akkor az elért eredményed is ugyanaz lesz, mint eddig. Ha lovakkal dolgozunk és valamit nem sikerül elérnünk náluk, azonnal ráébredünk ennek a mondásnak az igazság tartalmára. Egyszerűen rákényszerülünk arra, hogy kérésünket máshogyan továbbítsuk feléjük. Ez új gondolkodásmódot nyit, megtanuljuk, hogy a „kudarcban” csak egy lehetséges próbálkozást lássunk a sok közül, ami útbaigazít: megmutatja, hogy más irányban kell keresgélnünk és rá is vezet arra, hogyan tegyük.

Ebben látom a coaching lényegét is: támogatást nyújtani a változtatással járó hiedelmek beazonosításában és átértékelésében, hogy közelebb vigyen az eredmények megvalósításához.

Ahhoz azonban, hogy a ló együttműködjön velünk, először el kell fogadtatnunk magunkat vele: észre kell vennünk a személyiségét, kapcsolatba kell lépnünk vele: el kell nyernünk a tiszteletét és a bizalmát. Ha ezeket az alapokat kifelejtjük, nem várhatjuk el tőle, hogy kövessen, (mint ahogy emberek esetében sem…).

Az összhang előfeltétele a megértés, a nyílt, tiszta és egyértelmű kommunikáció. Mit szeretnék? Mikor? és Hogyan? Ha mást mond a parancsszó és mást a testbeszéd, ill. a belső szándék, a ló ezt megérzi és az utóbbi szerint fog cselekedni. Ezáltal megtanít a kongruens viselkedésre, a hiteles vezetésre.

Tehát a lovakkal való gyakorláskor sem kell mást tennünk, mint Ford mondását alkalmazva új módon cselekednünk és máris számíthatunk az eredményre!

Vágyak és a megvalósítás

Januárban aktuális lehet ez a közmondás:

„az Életben a Remény hatosfogattal száguld,

a Vágyak négyesfogattal vágtatnak,

az Elvárások kettesfogattal ügetnek,

míg a Megvalósítás kocsiját csak egy magányos szegény gebe húzza.”

Hogy ez NE így legyen, érdemes lehet az alábbi kérdéseken elgondolkodni:

- Hogyan fektethetnénk legalább akkora energiát a dolgok végigvitelébe, mint az eltervezésükbe?

- Milyen irányba vágtatnak a vágyak?

- Mekkora szerepet tulajdonítunk az elvárásainknak?

- Hogyan azonosíthatjuk be a megvalósítás kocsiját visszatartó felesleges terheket és mi módon szabadulhatunk meg tőlük?

- Egyszersmind mivel erősíthetnénk fel a fáradt gebét ereje teljében lévő tüzes lóvá?

Kívánom, hogy ezekre a kérdésekre mindenki megtalálja a saját válaszait, amelyek hozzásegítik a 2014-es céljai gyors és sikeres megvalósításához!

Évzárás - évkezdet

Közeledik az év vége; a mezőgazdaságban ez a nyugalom, a felkészülés, a behúzódás időszaka. Ha az ember a természet közelében él, egyszerűen nem függetlenítheti magát az évszakok ritmusától, ilyenkor megtanul alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez: téliesíti az istállót, betakarja a vízcsapot, közelebb rakat néhány nagybálát az istállóhoz. Ugyanakkor ez a téli behúzódás sok tekintetben hasznos is lehet: kinn már nincs annyi tennivaló, ezért több idő jut az odabenti dolgokra. Utóbbi alatt pedig nemcsak a négy fal közötti területet értem, hanem a „két fülünk köztit” is: magunkban odabenn. Ilyenkor lehet számvetést tartani, mit értünk el az Óévben és milyen terveket dédelgetünk az Új Évre? De hogyan segíthetnek ebben a lovak?

Fotó: Tobias Foest

Például úgy, hogy ha már letisztáztuk magunkban az új céljainkat, lemodellezhetjük a kivitelezést egy célorientációs gyakorlattal. Amíg a lóval dolgozunk, gondolatban lekövethetjük a megvalósítási fázisokat. Beazonosíthatjuk a nehezebbnek ígérkező pontokat, ránézhetünk más nézőpontból a feladatokhoz való viszonyulásunkra, utána pedig pontosíthatjuk az elképzelésünket. Ezáltal az évek nem pusztán csak elmúlnak felettünk, hanem megtanulhatjuk tervezetten, aktívan alakítani, hogy mit hozzon a jövő. Azután, év közben már „egyszerűen csak tenni” kell az eredményért.

Lépésről, lépésre, ahogyan a ló is halad…

A tíz leggyakoribb hiba a lovaspályán és a munkahelyen

Az év végi értékelések közeledtével nézzük meg, miben tudnánk a szervezetünkön belül javítani: ilyen általános terület lehet pl. a vezetési stílus, vagy a vállalaton belüli kommunikáció. Lovas megközelítésből kigyűjtöttem a megértést gátló leggyakoribb hibákat. Talán nem is véletlen, hogy némelyik lovas szólás időközben már közmondássá vált..

Fotó: Tobias Foest

1. „A lovak közé dobta a gyeplőt”: ez a fogathajtásból átvett mondás azt jelenti: tulajdonképpen nincs semmiféle iránymutatás. A munkahelyen akkor áll elő hasonló helyzet, amikor a vezető mindent ráhagy a csapatára, akik így teljesen magukra vannak utalva. Tulajdonképpeni vezetésről ilyenkor éppúgy nem beszélhetünk, mint a kiszámíthatatlanul robogó kocsinál sem. Előbb-utóbb „fel kell venni a szárakat”, de az sem mindegy, hogy ezt mi módon tesszük: 

2. „Túl szorosra fogja a szárakat”: a kemény kézben tartás, kíméletlen ellenőrzés megöli a lelkesedést és a kreativitást, ilyenkor csak kényszerből adódó együttműködésre számíthatunk, előrevivő, nyílt gondolkodásra, önálló megoldáskeresésre semmiképp. 

3.„Nehogy elszaladjon vele a ló”: jó, ha tisztázzuk a kereteket: ki kit vezet? Ki kitől kapja a teendőket? Adódhat olyan helyzet is az életben, amikor a kollégák szinte észrevétlenül „visszadelegálják” a feladatot a vezetőjüknek. 

4. „Nem ilyen lovat akartam” –első közelítésben úgy tűnik, másvalakire lenne szükség. Viszont gyakran megesik, hogy a másik fél szemszögéből nézve érthetetlen a kapott üzenet, vagy hiányzik a támogatás a feladat végrehajtásához. Ilyenkor elgondolkodhatunk azon, vajon törekedtünk-e egyáltalán arra, hogy alaposabban megismerjük és megértsük a másik embert és a neki megfelelő feladattal bíztuk-e meg? 

5. „Vajon miért nem csinálja?” – Amikor a lovas nem érti, hogy a ló miért nem hajtja végre a kért mozgást, ez ahhoz a helyzethez hasonlítható, mint amikor az emberek elbeszélnek egymás mellett. Kérdés: vajon mire gondolt a másik? Próbáljunk meg egy pillanatra az ő nézőpontjába helyezkedni! 

6. Ha „nem veszi át a segítséget” – (nem azt csinálja, amit elvárunk tőle): Lehetséges, hogy a testbeszédünkkel nem ugyanazt tudatjuk, mint amit szeretnénk? Jól időzítettük a feladat kiadást? Visszakérdeztünk, hogy megértették-e? 

7. Csatlakozás- a lovaknál azt jelenti: „csak azután követlek, ha meggyőztél a viselkedéseddel!” Ez az a csodálatos pillanat, amikor a ló önszántából felajánlja az embernek az együttműködését. - Lehetséges olvasata embereknél: miért is kövesselek? Miért lesz ez jó nekem? Avagy: ha kommunikáljuk a fontos döntési pontokat, számíthatunk arra, hogy javul a motiváció. 

8. „Zab hajtja a lovat, nem ostor” – Mint a közmondásból is kihallható, a pozitív visszajelzésnek, a jutalmazásnak nagyobb a hatása, mint a negatívnak. Ezért tehát ne az „ostorral” próbálkozzunk! 

9. Félfelvétel – a ló figyelmének felkeltése: lovaglásban mielőtt új feladatot kérünk a lótól, ezzel a segítséggel jelezzük, hogy ideje felkészülnie, valami új dolog következik. Ugyanilyen fontos a vezetésben is időt fordítani a szabályok közös ki/átdolgozására, így egyértelműek lesznek az elvárások. Emellett még a bevonódás és az elkötelezettség javulására is számíthatunk. 

10. „A ló is ember”: odafigyelés az EGYÉNRE – a lábak számától függetlenül – hiszen mindenkit befolyásolnak az érzelmei. A másik fél hangulatának felismerése, megértése, az ennek megfelelő kommunikáció már az EQ (érzelmi intelligencia) gyakorlását feltételezi. Tehát ez utóbbi terén is jó tanítást kaphatunk a lovaktól!