Nyáron szembetűnő volt, ahogyan a lovak az energiájukkal gazdálkodtak. Napi ritmusukat a leggazdaságosabb működésre állították be: éjjel, a hűvösben voltak élénkebbek, míg a nagy melegben viszont szívesebben vonulnak el az árnyékba egy csendes pihenőre.
Newton tehetetlenség törvénye és a kémiából ismert energia-minimumra törekvés elve ugyanis az élő szervezetekre is érvényes: a lovak is csak akkor fektetnek energiát egy bizonyos tevékenységbe, ha az kifejezetten érdekes és előnyös a számukra, és csak pontosan annyit, amennyit annak eléréséhez szükségesnek tartanak. Hiszen a természetben a túlzott energia felhasználás egyben azt is jelentené, hogy nem maradna tartalékuk a következő szükséghelyzetre, ami egy zsákmányállat szempontjából életveszélyt okozna.
A lovakkal együttműködve tehát nekünk kell megtalálnunk azt az energia-mennyiséget, amely megmozdítja őket: nekünk magunknak kell a feladatot számukra érdekes tartalommal megtöltenünk. Miután felkeltettük a figyelmüket, már „csak” tudatnunk kell velük, hogy pontosan mit is szeretnénk tőlük, majd ha ez a kommunikáció mindkét irányban hatékonyan működik, akkor már fel is ébresztettük a ló csatlakozási és együttműködési kedvét.
Az utóbbi hetekben – valószínűleg nem a nyári meleg miatt, – de többször hallottam emlegetni a fásultság és a fluktuáció problémáját.
- Az energia vs. inertia párhuzam mentén talán érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy a pusztán anyagi juttatásokon túl melyek lehetnek a dolgozói elkötelezettséget növelő tényezők?
- Tudják-e a vezetők, hogy mely szempontok fontosak a beosztottaik számára és miért?
- Mi jelenti a kiindulópontot az elkötelezettségükhöz, a belső motivációjukhoz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.