A vezetők szerepe a fluktuáció csökkentésében - lovas coaching nézőpontból - 1. rész

Sok cég helyzetét nehezíti meg, ha a meghatározó jelentőségű posztokon gyorsan forognak a kollégák. A fluktuáció, - bár általában nem szívesen beszélnek róla, - gyakran nagyobb a kelleténél. Ez többnyire a nagyvárosokban szembetűnő, de vidéken is észrevehető tendencia.

A jelenség okait leginkább azzal a közismert megállapítással írhatjuk le, miszerint az emberek általában vállalatokhoz csatlakoznak, viszont vezetőknek mondanak fel.

A vezetés módja, stílusa, a vezető értő figyelme, vagy ennek hiánya tehát messzemenő hatást fejthet ki a vállalat működésére, hiszen egy tapasztalt munkatárs távozása egyfelől többletköltségeket okoz az utánpótlás felkutatásában és a betanításban, másfelől a cég számára elvész az a tudás és tapasztalat, ami a gyakorlott kolléga „fejében volt”.

Mit tehetünk, hogyan javíthatunk a helyzeten?

Ha a fenti megállapításból indulunk ki, miszerint a munkatársak többnyire a főnökük miatt hagyják el a céget, akkor logikus következtetésként adódik a vezetőkre, viselkedésükre, képességeik fejlesztéseire való behatóbb odafigyelés. Utóbbi terén azonban a vezetők nem igazán bővelkednek őszinte visszajelzésekben, hiszen ezt csak kevés beosztott vállalja fel (akkor is leginkább a kilépés bejelentésekor). Van azonban valaki, aki kifejezetten hathatós vezetői képességeket vár el az embertől, akivel a gyakorlatban is megmérettethetjük magunkat és garantáltan egyenes, nyílt válaszra számíthatunk tőle. Ő már hatezer éve társunk a történelmi utunkon, segítette az embert az előrejutásban a kerék és a kocsi feltalálásától egészen a coaching szerepkörig: a LÓ.

A munkahelyet váltók általában a nem megfelelő vállalati kommunikációra, vezetőik döntési nehézségeire, a rossz munkahelyi légkörre panaszkodnak, míg a munkáltatók az elköteleződés és a dolgozói motiváció hiányában látják a problémát. 

Az alábbiakban vegyük sorra ezeket a tényezőket és nézzük meg, hogyan segíthet ebben négylábú coach-társunk? Az egyes pontok zárásaként néhány önreflexióra irányuló kérdést is talál ahhoz, hogy ez a rövid kis írás az Ön munkaszervezete számára is rögtön hasznosítható legyen. 

(Folyt. köv.)

Az egész életen át tartó tanulásról - a lovas coach szemszögéből

A Gondolat-Galopp e havi számában már említettem, hogy idén februárban Firenzében vettem részt egy, az EU Grundtvig támogatási programjából finanszírozott felnőttképzési tréningen, melynek témája az egész életen át tartó tanulás volt. Ebben a bejegyzésben részletesebben is beszámolok a kurzusról.

Mit tanítanak a négylábú pszichoLÓgusok?

Évkezdetkor szó volt a vágyak és a megvalósítás között húzódó akadályokról. Ebben a hónapban nézzük meg, hogyan tudnánk ezt a vizesárkot hathatósan áthidalni?

Azaz, mit tanítanak nekünk a célmegvalósításról a négylábú pszichoLÓgusok, amit érdemes lehet humán környezetben is használni?

Talán ismerős Henry Ford mondása: “If you always do what you’ve always done, you’ll always get what you’ve always got”, vagyis: ha mindig ugyanazt teszed mint eddig, akkor az elért eredményed is ugyanaz lesz, mint eddig. Ha lovakkal dolgozunk és valamit nem sikerül elérnünk náluk, azonnal ráébredünk ennek a mondásnak az igazság tartalmára. Egyszerűen rákényszerülünk arra, hogy kérésünket máshogyan továbbítsuk feléjük. Ez új gondolkodásmódot nyit, megtanuljuk, hogy a „kudarcban” csak egy lehetséges próbálkozást lássunk a sok közül, ami útbaigazít: megmutatja, hogy más irányban kell keresgélnünk és rá is vezet arra, hogyan tegyük.

Ebben látom a coaching lényegét is: támogatást nyújtani a változtatással járó hiedelmek beazonosításában és átértékelésében, hogy közelebb vigyen az eredmények megvalósításához.

Ahhoz azonban, hogy a ló együttműködjön velünk, először el kell fogadtatnunk magunkat vele: észre kell vennünk a személyiségét, kapcsolatba kell lépnünk vele: el kell nyernünk a tiszteletét és a bizalmát. Ha ezeket az alapokat kifelejtjük, nem várhatjuk el tőle, hogy kövessen, (mint ahogy emberek esetében sem…).

Az összhang előfeltétele a megértés, a nyílt, tiszta és egyértelmű kommunikáció. Mit szeretnék? Mikor? és Hogyan? Ha mást mond a parancsszó és mást a testbeszéd, ill. a belső szándék, a ló ezt megérzi és az utóbbi szerint fog cselekedni. Ezáltal megtanít a kongruens viselkedésre, a hiteles vezetésre.

Tehát a lovakkal való gyakorláskor sem kell mást tennünk, mint Ford mondását alkalmazva új módon cselekednünk és máris számíthatunk az eredményre!

Vágyak és a megvalósítás

Januárban aktuális lehet ez a közmondás:

„az Életben a Remény hatosfogattal száguld,

a Vágyak négyesfogattal vágtatnak,

az Elvárások kettesfogattal ügetnek,

míg a Megvalósítás kocsiját csak egy magányos szegény gebe húzza.”

Hogy ez NE így legyen, érdemes lehet az alábbi kérdéseken elgondolkodni:

- Hogyan fektethetnénk legalább akkora energiát a dolgok végigvitelébe, mint az eltervezésükbe?

- Milyen irányba vágtatnak a vágyak?

- Mekkora szerepet tulajdonítunk az elvárásainknak?

- Hogyan azonosíthatjuk be a megvalósítás kocsiját visszatartó felesleges terheket és mi módon szabadulhatunk meg tőlük?

- Egyszersmind mivel erősíthetnénk fel a fáradt gebét ereje teljében lévő tüzes lóvá?

Kívánom, hogy ezekre a kérdésekre mindenki megtalálja a saját válaszait, amelyek hozzásegítik a 2014-es céljai gyors és sikeres megvalósításához!

Évzárás - évkezdet

Közeledik az év vége; a mezőgazdaságban ez a nyugalom, a felkészülés, a behúzódás időszaka. Ha az ember a természet közelében él, egyszerűen nem függetlenítheti magát az évszakok ritmusától, ilyenkor megtanul alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez: téliesíti az istállót, betakarja a vízcsapot, közelebb rakat néhány nagybálát az istállóhoz. Ugyanakkor ez a téli behúzódás sok tekintetben hasznos is lehet: kinn már nincs annyi tennivaló, ezért több idő jut az odabenti dolgokra. Utóbbi alatt pedig nemcsak a négy fal közötti területet értem, hanem a „két fülünk köztit” is: magunkban odabenn. Ilyenkor lehet számvetést tartani, mit értünk el az Óévben és milyen terveket dédelgetünk az Új Évre? De hogyan segíthetnek ebben a lovak?

Fotó: Tobias Foest

Például úgy, hogy ha már letisztáztuk magunkban az új céljainkat, lemodellezhetjük a kivitelezést egy célorientációs gyakorlattal. Amíg a lóval dolgozunk, gondolatban lekövethetjük a megvalósítási fázisokat. Beazonosíthatjuk a nehezebbnek ígérkező pontokat, ránézhetünk más nézőpontból a feladatokhoz való viszonyulásunkra, utána pedig pontosíthatjuk az elképzelésünket. Ezáltal az évek nem pusztán csak elmúlnak felettünk, hanem megtanulhatjuk tervezetten, aktívan alakítani, hogy mit hozzon a jövő. Azután, év közben már „egyszerűen csak tenni” kell az eredményért.

Lépésről, lépésre, ahogyan a ló is halad…