A változás - és a vezetés - a pillanat műve...

Bár még szinte tél van a tavaszban, ugyanakkor már elnyíltak a hóvirágok a parkban, megjöttek a gólyák és a seregélyek. A lovak már elkezdték váltani a téli szőrüket és délutánonként órákon át élvezik az idei év első napfürdőit. Kora tavasszal mindig rácsodálkozom, milyen hirtelen változik meg minden és mennyire gyorsan alkalmazkodnak mindehhez az állatok. Mintha minden pusztán csak pillanatok műve lenne – mi emberek, pedig hajlamosak vagyunk a rohanásban átsiklani a fontos pillanatok felett.

Néhány hete Robert Dilts, az NLP (Neuro-Lingvisztikus Programozás) világhírű szakértője tartott előadást a Coaching Határok Nélkül programsorozat keretében Budapesten. Nagy élmény volt „Látnoki Vezetés” című előadását hallgatni. Számomra különösen izgalmas volt, ahogyan a döntéshelyzeteket jellemezte: „vezetési pillanatoknak” nevezte azokat a fontos döntési pontokat, amelyek messzemenő hatást fejtenek ki az emberi érzékelésre. Ezeket a pillanatokat az átgondolt cselekvés, kezdeményezés és intuíció jellemzi.
Kiemelte, mennyire fontos, hogy észrevegyük és tudatosan éljük meg ezeket. Definíciója szerint a vezetés azt a képességet jelenti, hogy kifejezzük az elképzelésünket, másokat az eredmények elérése irányába mozdítsunk, serkentsük a csapatban az együttműködést és példát mutassunk.
Kiemelte, hogy az ilyen típusú vezetés a jelenlétből fakad (a szó coachingban használatos értelmében). 

A jelenléttel vezetés tipikus példájaként pedig a éppenséggel a lovakat említette…!
Nagyon jóleső megerősítést jelentett ezt Tőle hallani!

A vizsgáLÓdó ló: - ki kit figyel meg?

Hogy milyen alaposan képes olvasni a ló az ember testbeszédét, azt is mondhatnám, hogy rezdüléseit, arra a legjobb példa Kluger Hans, azaz Okos Jani esete a múlt századelőről. A lovasok – és a pszichológusok - talán ismerik is a történetét, hiszen az eset „megfejtése” után rögtön el is nevezte a szakirodalom a dolgot Kluger Hans hatásnak.

A fotó forrása: Wikipedia

Hans egy elegáns küllemű Orlov ügető volt, akit gazdája, Wilhelm von Osten matematika tanár állítólag megtanított számolni..! Közönség előtti fellépéseik során Hans mindenkit lenyűgöző pontossággal dobogta ki patájával a számtan feladványok eredményét. Olyan alkalmakkor sem tévedett, amikor a gazdája nem volt jelen, ezért a jelenség megfejtésével még a Porosz Tudományos Akadémia 13 tagú tudós bizottsága sem tudott mit kezdeni. A rejtélyt végül Oskar Pfungst, egy egyetemi hallgató fejtette meg, aki észrevette, hogy Hans kiválóan megbirkózik azokkal a feladványokkal, ahol a nézők is számolnak magukban, viszont kudarcot vall az olyan esetekben, ahol a nézők csak „kivárják” az eredményt. Vagyis a ló nem tett egyebet, mint a közönség érzéseiből, izgalmából, várakozásából, testfeszültségéből következtetett arra, hogy eljutott a helyes megoldáshoz és ettől a felismeréstől vezetve pontosan a megfelelő pillanatban hagyta abba patájával a kaparást.

Okos Jani példája is azt mutatja, hogy a ló úgy olvassa érzéseinket, akár a nyitott könyvet. Erre a jelenségre az elme működését kutató kortárs, Napoleon Hill is felfigyelt. Így fogalmaz „Gondolkodj és Gazdagodj” című világhírű könyvének 15. fejezetében: „Még egy kutya, vagy egy ló is tudja, ha gazdája bátortalan. Mi több, a kutya, vagy a ló érzékeli a gazdája félelmének rezgéseit, és ennek megfelelően viselkedik.”

Ezek a megállapítások - a kutyák képességeinek elismerését is beleértve – szolgáltatják az alapot az állatok coaching folyamatba történő bevonására.