BUÉK!

Most, hogy már csak egy nap van hátra az Óévből és kezdődik az Új, csak egy rövid és nem túl mélyen szántó bejegyzést tervezek: arra gondoltam, megelégszem a szokásos jókívánságok mellé egy "használati utasítással". Eszembe jutott ugyanis, hogy az Újévi szerencsepatkót milyen sokszor látni rosszul, fordítva felszegelve. De mihez képest fordítva?

Nos, ha a patkót nem a "rendeltetésének megfelelően", azaz a ló patájára szögeljük, hanem a falra, fára, autó hűtőrácsra, stb., puszán csak szerencsepatkóként, akkor az a szabály, hogy a patkó szárainak "U" alakban okvetlenül  felfelé kell mutatnia, mivel csak így érhetjük el, hogy ki ne essen belőle a szerencse!

Ennek az 'alapvető szabálynak' az ismeretében kívánom Mindenkinek, hogy bőven legyen része az Új Évben egészségben, boldogságban, sikerben, minden szépben és jóban, valamint természetesen még sok-sok szerencsében is...!

MegÉLem, tehát megÉRTem...

„Mondd el és elfelejtem,

mutasd meg és megjegyzem,

engedd, hogy csináljam és megértem”

(Konfucius)

A tanulás hatékonyságát igen találóan foglalta össze az ókori kínai bölcs, akinek a fenti idézetet tulajdonítják:  hiszen mindannyian szembesültünk már azzal, hogy a pusztán csak hallott ismereteket viszonylag gyorsan elfelejtjük. Ha az újdonságot meg is figyelhetjük, már javul az arány, azonban a legjobb eredményeket a saját élményből szerzett tanulással, a  - "learning by doing" - útján  kapjuk.

A vezetéselméletről, vezetési módszerekről sok kiváló könyvet írtak. Ezek nagyon hasznosak, ugyanakkor egy további lépésre is szüksége van annak, aki valóban „dolgozni szeretne a témán”: át kell ültetnie az olvasottakat a valóságba. Ez viszont már gyakran a dolog nehezebbik része.

Gondolat-Galopp video: Lovas Coaching 3.

Önmagunkról - a gondolat sebességével

Ezúttal a 108.hu Életmód Magazin karácsonyi számában megjelent cikket ajánlom:

http://issuu.com/108.hu/docs/108_hu_25/15

Kellemes ünnepi készülődést kívánok!

Mi a vezetés előfeltétele?

Minden vállalkozásban a bizalom az a forgótőke,
amely nélkül
semmilyen hasznos munka nem jöhet létre.”

(Albert Schweitzer)

A ló társas lény, számára alapvető a fajtársaival való kapcsolat. A természetben hamar kialakul a csoporton belüli hierarchia, amit egyénileg bár időnként próbára tesznek, de betartanak.

Milyen szempontok szerint választanak vezetőt a lovak? A válasz egyszerű: a túlélésükhöz szükséges létfontosságú igényeik alapján: fontos, hogy vezetőjük ismerje az etető- és itatóhelyeket, olyan utakat válasszon, ahol a csapat elkerülheti a veszélyforrásokat, ugyanakkor ügyeljen az energia-tartalékaikra is – tehát feleslegesen ne késztesse őket erőfeszítésre és olyan iramot diktáljon, amit mindenki tartani tud.
A lovaknál tehát a vezetés elfogadáson, bizalmon alapul. A csapat csak addig követi a vezetőjét, amíg ez a bizalom fennáll.

Vállalkozói Nap Németországban

Mint ahogy azt a Gondolat-Galopp októberi számában ígértem, röviden beszámolok arról a Vállalkozói Napról, melyet a Pferdeflüstern für Manager (Lovas Suttogó Vezetőknek) című könyv írója, Bernd Osterhammel tartott a Nümbrecht melletti Bölkumban. 

12 lovas jótanács frissen kinevezett vezetőknek

Milyen párhuzamok fedezhetők fel a biztonságos lovaglás szabályai és a vezetés között?
Példaként pontosan egy tucatnyit gyűjtöttem össze a Pegazus Coaching honlapján:

http://pegazuscoaching.hu/12-lovas-jotanacs-frissen-kinevezett-vezetoknek/

Beszélgetés - Szavak nélkül

„Lovad, ha elereszted, megfogod.

Szavad, ha elereszted, meg nem fogod.”

(közmondás)

A lovat nem érdeklik hétköznapi szerepeink, a vállalati hierarchiában elfoglalt helyünk, ő a legbelsőbb énükkel keresi a kapcsolatot. Ezt a tulajdonságát (is) nagyszerűen kamatoztathatjuk a lovas coaching során, visszajelzéseire támaszkodva gyakorolhatjuk a tudatos odafigyelést mind mások, – legyen az akár ló, akár ember, – mind saját magunk önkéntelen jelzéseire.

Gondolat-Galopp videó: Lovas Coaching 2.

Szakirodalmi kitekintő

A lenti linken olvasható a német Handelsblatt cikkének rövid összegzése:

http://icfcoachklub.hu/2012/10/26/amit-a-vallalatvezetok-a-lovas-suttogoktol-tanulhatnak/

Gondolat-Galopp video1

Igény a figyelemre

„Ha csak magadra figyelsz, egyre több problémád lesz.
Ha inkább másokra, akkor egyre több feladatod.
Választhatsz, melyiket szeretnéd jobban.”
(buddhista bölcsesség)

A lóra a vele való foglalkozás közben folyamatosan oda kell figyelni, gondolataink nem kalandozhatnak el, mivel ezt azonnal megérzi. A fenti idézet szellemében akár azzal is folytathatnám, hogy ha lovaglás, vagy a ló vezetése közben magunkra figyelünk, akkor a ló – vérmérsékletétől függően – azonnal „tanítani” kezd bennünket: fiatal csikónál, ez bizony a szó szoros értelmében jelentheti azt, hogy problémánk adódik, pl. neveletlenséget csinál, ellenszegül. Az idősebb, nyugodtabb egyedek pedig általában az energia-minimumra törekvés elve szerint vagy megállnak, vagy lerövidítik mozgásukat. A ló ugyanis csakis addig ajánlja fel az együttműködését, amíg érzi a ráirányuló figyelmet.

13 + 1 érv a lovas szeminárium hatékonyságáról

Ez a bejegyzés tulajdonképpen link-ajánló azoknak, akik szeretnek a lényegre koncentrálni:

13 + 1 érv a lovas vezetői szeminárium hatékonyságáról a Pegazus Coaching honlapján:

Klikk ide és jó olvasást!

Akadályok, mint lehetőségek

"Mi a különbség egy akadály 
és egy lehetőség között? 

Csupán a nézőpontunk. 
Minden lehetőség rejt magában akadályokat,
 és minden akadály  lehetőségeket."
 J. Sidlow Baxter

Sok ember számára már a lóval való együttműködés puszta ténye is a komfort zónából való kilépést jelenti, hiszen lenyűgöző a méretük, erejük, gyorsaságuk, önállóságuk. „Ekkora állatot” szó szerint vezetni egyszerre jelenthet elképedést, lehetőséget, de egyben kihívást is. A kihívás pedig felfogható áthidalandó akadályként. Viszont pontosan az akadályok tanítanak meg bennünket arra, hogy a megoldás HOGYAN-jára koncentráljunk. Amikor gyerekkoromban ugratni tanultam és az edzőm észrevette, hogy többnyire a rudakat nézem, rám szólt: „ne az akadályt nézd, hanem azt a pontot, ahol a túloldalon földet akarsz érni”. 

A lovak azonnali és őszinte visszajelzést adnak

"Mit látsz, amikor lovad szemébe nézel?

 - Önmagadat."

Talia Soldevila Nightingale

A ló nagy, mély szeme önmagában is gyönyörű. Belenézve tényleg visszatükrözi a rá tekintő ember képét. Azonban a fenti idézet ennél sokkal kiterjesztettebb értelmet takar: nemcsak önmagunk fizikai képét láthatjuk meg a ló szemében, de a ló lénye az igazi, belső énünket is visszatükrözi, alkalmat adva önismeretünk fejlesztésére. 

A ló egyénisége

A lovas coachingban a ló egyénisége nagy súllyal esik latba, hiszen éppen a saját lénye, viselkedése révén segíti az ember munkáját. A nem lovas hátterűek számára ez eleinte nem annyira egyértelmű, hiszen nekik a „ló az ló”. Pedig fajtától függetlenül minden ló egyedi, megismételhetetlen élőlény, különleges egyéniség. Erre utal az a régi lovas mondás is, hogy „a ló is ember”.  Ebben a bejegyzésben tehát a lovas coaching szempontjából alkalmazott lóhasználatot járom körül.

A képen Csellengő nevű Furioso-North Star kancámon látható népi csikóskantár 

Cziráki Judit regölyi nyerges-szíjgyártó kézimunkáját dicséri.

Kifogások és felelősség

 „Egy nemzet nagysága azzal mérhető, ahogyan az állataival bánik” mondta Mahatma Ghandi. 

Ezt a gondolatot továbbvetítve a személy szintjére, sokat elárul az illető gondolkodásmódjáról, személyiségéről az, ahogyan a lovakkal dolgozik.  Érdekes, hogy míg a keleti emberek neveltetésükből adódóan először magukba néznek és ott keresik az okokat, a nyugati kultúra viszont a külső tényezőket részesíti előnyben, ott keresi a kifogásokat. Utóbbiakra könnyen találunk példát a lósportban: Desmond Morris említi a „Miért csinálja a Ló?” című könyvében, hogy a Sporting Life magazin egy alkalommal közzétett egy gyűjteményt azokból az ürügyekből, amelyekkel a zsokék a vesztes versenyt igyekeztek megmagyarázni.

Lássunk most ezek közül néhányat:

Értő figyelem és nézőpontváltás

Avagy: a lovak más nézőpontból láttatják velünk a dolgokat.

“A probléma nem oldható meg azzal   a gondolkodásmóddal,

amely magát a problémát létrehozta."

Albert Einstein

    Einstein híres mondása nagyszerűen visszaadja a nézőpontváltás szükségességét. Amíg gondolkodásunk a probléma szintjére összpontosul, nem tudunk tőle elvonatkoztatni és ez megakadályoz bennünket a más síkon, más szempontból mutatkozó megoldási lehetőségek észrevételében. Ha lovakkal végzünk bármilyen gyakorlatot, óhatatlanul figyelembe kell vennünk számos külső és belső összefüggést, meg kell tanulnunk belehelyezkedni a ló látásmódjába ahhoz, hogy a kívánt eredményre jussunk. Ezáltal nagyszerűen gyakorolhatjuk velük a nézőpontváltást.

A kocsi(ng) lovas szemmel

 Egy minapi beszélgetésben újra előkerült a coaching szó eredetének témája. Mivel korábban már írtam erről az ICF Coach Klub lapjára, arra gondoltam, válaszként ezúttal megismétlem  saját blogomon is a korábbi bejegyzést: 

    Amióta több mint 20 éve lovas életformám miatt Budapestről vidékre költöztem, már megszoktam, hogy vidéken többet beszélgetnek az emberek, élénkebben érdeklődnek a másik dolgai iránt. Az ilyen rövid kis beszélgetésekben gyakran kérdezősködnek a lovaim hogyléte felől és tudakolják, mi is az a tevékenység, amit mostanában folytatok velük. Ha ilyenkor válaszul a „lovas coaching” elnevezést használom, vidéken ezt jellemzően azonnal „lovas kocsinak” hallják, hiszen „ennek van értelme”.

Bevallom, eleinte kicsit fárasztónak találtam annak ismételt taglalását, hogy mi is a különbség a vezetői képességfejlesztés és a sétakocsikázás között, (amit egyébként hátaslovakkal amúgy sem folytatok).

Azután, ahogy telt az idő és ez a téma újra és újra visszatért, eszembe jutott, hogy tulajdonképpen nem is áll olyan messze az elhallás a valóságtól. Ugyanis szakmai berkekben ismert, hogy a coach szó a magyar kocsi származéka és később került át más nyelvekbe, pl. die Kutsche, el coche, coach, stb. formában.

Kép: Bábolnai arab kanca négyesfogat a budapesti ügetőpályán 1937-ben, a fogatot  Pettkó-Szandtner Tibor ménesparancsnok hajtja. (forrás: Dr. Hecker Walter: A Bábolnai Arab Ménes, ISG Verlag, 1994)

Munka vagy játék?

Tegnap újra egy szép, egyedi élményekkel teli lovas coachingban volt részem. Nagyon élvezem, hogy minden alkalom új felismeréseket hoz, két egyforma helyzet sohasem adódik. Természetesen, mindig megbeszéljük a coachee tapasztalatait, benyomásait. Mi a helyzet azonban a folyamat harmadik résztvevőjével, a lóval, vajon ők is szívesen végzik-e ezt a feladatot? 

Tegnap ez a kérdés is felvetődött, ugyanakkor két momentum is adódott a nap folyamán, ami egyszersmind meg is adta a választ: igen, minden bizonnyal.

   Az első barátnőm megjegyzése volt, aki a pályaépítést befejezve - anélkül, hogy az előzőleg feltett kérdést hallotta volna - önkéntelenül megjegyezte: "a lovak már alig várják, hogy mehessenek a "játszótérre". A lovas coachinghoz szükséges picaderot ugyanis mindig a lovak szeme láttára állítjuk fel a programot megelőzően, így a négylábúak már tudják, mi fog következni. Már ott várakoznak a közelben, készségesen mennek be, hiszen kíváncsiak arra, hogy "ma mit fogunk játszani?" Készségükből, viselkedésükből egyértelműen látszik, hogy örömmel veszik megváltozott szerepkörüket, azt, hogy e programok során szabadabban kezdeményezhetnek, mint amikor lovagoljuk őket. Szinte szellemi sakkjátszmát folytathatnak az emberrel. Pontosan ezt találom a legfontosabbnak és a legszebbnek a coaching e válfajában, hiszen a ló önkéntes együttműködése nélkül nem is működhetne ez a folyamat.

   A második választ a kérdésre idős kancám, Carmen adta együttgondolkodásra utaló példájával. A vele dolgozó coachee azt kapta feladatul, hogy tegyen a ló nyakába egy karikát, majd indítsa el és haladjanak szabadon néhány hossznyit lépésben. A közelben azonban otthagytunk egy korábban használt, fólián átléptetős 'akadályt'. Carmen nyugodtan fogadta a karikát, megindult, majd nyakában a karikával teljesen saját elhatározásból áthaladt az átléptetős akadályon is. Egyértelmű volt, hogy utóbbit ő maga adta hozzá a feladathoz, vagyis többet nyújtott, mint amit kértünk tőle. Viselkedésével felajánlotta, hogy kérhetünk tőle kombinált feladatokat is. Nem tette volna, ha nem élvezné a coachinggal eltöltött időt.
   A jó teljesítmények előfeltétele ugyanis az odafigyelés, bizalom, együttműködési készség és a jó hangulat, akár négylábúakról beszélünk, akár az emberekről.  A munka világára átvetítve a legtalálóbb hasonlatot Bernd Osterhammel Pferdeflüstern für Manager (Lovas suttogó vezetőknek) című könyvében olvastam, aki a jó légkörű  munkahelyet "kaland-játszótérnek" nevezi.
  Nem is véletlenül.

Születésnapra

Május 8.-án van a lovaim születésnapja. Igen, mind a kettőé. Annak idején, amikor már közeledett Carmen ellésének az ideje, emlékszem, hogy eljátszottam a gondolattal, milyen érdekes is lenne, ha a csikója a születésnapján születne. Végül így is történt, Carmen pontosan az ötödik születésnapján, 1995 május 8.-án este 9-kor világra hozta Csellengőt.

    Számomra nagy élmény volt az a nap, sosem felejtem el. Előtte már két hete kinn aludtunk az istállóban, nehogy az újszülött csikó a magzatburokban maradva megfulladjon, ahogy ez sajnos a lovak gyors ellésekor előfordulhat. Április végén, május elején még hidegek az éjszakák, így az a bizonyos két hét kinn az istállóban, szalmabálákon félig ülve, félig fekve, zseblámpával, lópokrócba csavartan meglehetősen nehéz időszak volt.   Carmen pedig a végén kivárta azt a pillanatot, amikor egyedül lehetett: éppen bementem a házba egy forró teát készíteni, talán ha 10 percre hagytam ott, mire visszaértem, már látszottak is a patácskák, rendben szépen egymás mellett, mind a két mellső. Azután Carmen lefeküdt és felgyorsultak az események. Néhány erős tolófájást követően kicsusszant a csikó. Rögtön mozgott a burokban, kereste az orra hegyével a kijáratot. Gyorsan felszakítottam a burkot és végre alaposabban szemügyre vehettem: szép fejlett, pej kancacsikó volt. Carmen is megnézhette, azután úgy éjjel egyig együtt töltöttük az időt az istállóban, hiszen meg kellett várni, míg a csikó feláll és szopni kezd. De eközben már nem éreztem hidegnek az éjszakát, csak élveztem a csendet, a békés nyugalmat és elégedetten figyeltem a csikó első lábraállási kísérleteit.

Carmen nagyon jó anyakanca lett. Az első néhány napban talán még túlzásba is vitte: ha látogatók érkeztek csikónézőbe, mindig a csikó elé állt, nehogy a kíváncsiak akár a nézésükkel is kárt tehessenek benne. Kinn a karámban is folyton rajta tartotta a szemét, gondoskodón követte. Akkoriban az M3 autópálya közelében laktunk, így gyakran jártak arrafelé rendőrségi helikopterek. Emlékszem, amikor első alkalommal alacsonyabban húzott el egy felettünk, a csikó meglódult vágtában a karám hosszú oldalán, de olyan sebességgel, hogy látszott, nem biztos, hogy a rövid oldal előtti kanyart be fogja tudni venni. Carmen ezt azonnal észrevette, pár vágtaugrással megelőzte, majd hirtelen keresztben elékanyarodott. Végül a csikó az anyja hasának ütközött,  - úgy, mint amikor a fedettpályás atlétikai versenyen egy gumifal lassítja le a rövidtávfutókat -  és semmi baja sem lett.

Ez a kép Csellengő 12 órás korában készült. Ha coaching szemmel nézem, azt a címet is adhatnám neki, hogy „vezetni nemcsak elölről lehet”. De ennek részletes kifejtése már a lovas coaching gyakorlatok megbeszéléséhez tartozik…

A bizalom szobra

A múlt hétvégén Pécsen jártam. A városba bevezető 66-os út mentén észrevettem egy szobrot, ami felkeltette az érdeklődésemet, hiszen itthon viszonylag kevés, lovak emlékére állított szoborral találkozhat az ember.

Gyorsan megálltam tehát, hogy szemügyre vehessem és lefényképezzem:

Szép gondolatnak tartom, hogy a bányászok megemlékeztek a bányalovakról is. Ugyanakkor számomra ez a szobor nemcsak azt a hallatlanul kemény munkát örökíti meg, amelyet ember és ló odalenn kiállt, hanem a bizalmat is.

  A ló ugyanis - menekülő állat lévén - alapvetően nem szívesen megy be szűk és sötét helyekre. Minden lovas tudna hosszú történeteket mesélni pl. az első lószállítóba rakodásról, hiszen ilyenkor is ugyanez a félelem tör fel a lóból.

  A bányalovak naponta legyőzték ezt az ősi félelmet, amit csakis az emberbe vetett bizalmuk tett lehetővé.       Tudták a napirendet:     együtt mennek le és
 - jó szerencsével - együtt is jönnek fel. 

   Jó lenne ennek a határtalan bizalomnak minél nagyobb hányadát tapasztalni a mai munkahelyeken...

  

Mit hoz a ló a coaching folyamatba?

Ezt a - kissé talán hosszúra sikeredett - összefoglalót 2011 augusztusában írtam az ICF Coach Klub  blogjára, de mivel a lovas coaching lehetőségeiről szól, úgy gondoltam, a saját blogom alaphangját is megadhatja.

Lássuk tehát..:

A lovaglás, ezen belül pedig a díjugratás tanításában ismeretes egy nagyon eredményes német edzésmód, melyet kidolgozója, Rolf Becher Chiron módszernek nevezett el. Lényege a ló együttműködésének elnyerésén alapul, nevét is innen kapta, hiszen a tökéletes lovas - ló páros úgy működik, mint a névadó kentaur: az ember gondolatait a ló izmai valósítják meg.  Sok nem lovas hátterű érdeklődő számára újdonságot jelent ennek a mély együttműködésnek a felismerése, hiszen azt gondolják, tulajdonképpen mindent a ló csinál, a lovas „csak ül” rajta.

Mi köze ennek a lovas coachinghoz?  Természetesen nem az, hogy a coachee bevezetést nyer a díjugratás alapjaiba, de a vezérlő elv ugyanaz, nevezetesen hogy ez a típusú együttgondolkodás a földről is megtapasztalható. A ló ugyanis a szó szoros értelmében vett vezetést vár el az embertől, de együttműködését előbb el kell nyerni értő figyelemmel, non-verbális kommunikációval, egyértelmű vezetői jelzésekkel, motivációval. Ezek a fogalmak pedig már közelebb visznek bennünket a coaching „mezejére”.