Évzárás - évkezdet

Közeledik az év vége; a mezőgazdaságban ez a nyugalom, a felkészülés, a behúzódás időszaka. Ha az ember a természet közelében él, egyszerűen nem függetlenítheti magát az évszakok ritmusától, ilyenkor megtanul alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez: téliesíti az istállót, betakarja a vízcsapot, közelebb rakat néhány nagybálát az istállóhoz. Ugyanakkor ez a téli behúzódás sok tekintetben hasznos is lehet: kinn már nincs annyi tennivaló, ezért több idő jut az odabenti dolgokra. Utóbbi alatt pedig nemcsak a négy fal közötti területet értem, hanem a „két fülünk köztit” is: magunkban odabenn. Ilyenkor lehet számvetést tartani, mit értünk el az Óévben és milyen terveket dédelgetünk az Új Évre? De hogyan segíthetnek ebben a lovak?

Fotó: Tobias Foest

Például úgy, hogy ha már letisztáztuk magunkban az új céljainkat, lemodellezhetjük a kivitelezést egy célorientációs gyakorlattal. Amíg a lóval dolgozunk, gondolatban lekövethetjük a megvalósítási fázisokat. Beazonosíthatjuk a nehezebbnek ígérkező pontokat, ránézhetünk más nézőpontból a feladatokhoz való viszonyulásunkra, utána pedig pontosíthatjuk az elképzelésünket. Ezáltal az évek nem pusztán csak elmúlnak felettünk, hanem megtanulhatjuk tervezetten, aktívan alakítani, hogy mit hozzon a jövő. Azután, év közben már „egyszerűen csak tenni” kell az eredményért.

Lépésről, lépésre, ahogyan a ló is halad…

A tíz leggyakoribb hiba a lovaspályán és a munkahelyen

Az év végi értékelések közeledtével nézzük meg, miben tudnánk a szervezetünkön belül javítani: ilyen általános terület lehet pl. a vezetési stílus, vagy a vállalaton belüli kommunikáció. Lovas megközelítésből kigyűjtöttem a megértést gátló leggyakoribb hibákat. Talán nem is véletlen, hogy némelyik lovas szólás időközben már közmondássá vált..

Fotó: Tobias Foest

1. „A lovak közé dobta a gyeplőt”: ez a fogathajtásból átvett mondás azt jelenti: tulajdonképpen nincs semmiféle iránymutatás. A munkahelyen akkor áll elő hasonló helyzet, amikor a vezető mindent ráhagy a csapatára, akik így teljesen magukra vannak utalva. Tulajdonképpeni vezetésről ilyenkor éppúgy nem beszélhetünk, mint a kiszámíthatatlanul robogó kocsinál sem. Előbb-utóbb „fel kell venni a szárakat”, de az sem mindegy, hogy ezt mi módon tesszük: 

2. „Túl szorosra fogja a szárakat”: a kemény kézben tartás, kíméletlen ellenőrzés megöli a lelkesedést és a kreativitást, ilyenkor csak kényszerből adódó együttműködésre számíthatunk, előrevivő, nyílt gondolkodásra, önálló megoldáskeresésre semmiképp. 

3.„Nehogy elszaladjon vele a ló”: jó, ha tisztázzuk a kereteket: ki kit vezet? Ki kitől kapja a teendőket? Adódhat olyan helyzet is az életben, amikor a kollégák szinte észrevétlenül „visszadelegálják” a feladatot a vezetőjüknek. 

4. „Nem ilyen lovat akartam” –első közelítésben úgy tűnik, másvalakire lenne szükség. Viszont gyakran megesik, hogy a másik fél szemszögéből nézve érthetetlen a kapott üzenet, vagy hiányzik a támogatás a feladat végrehajtásához. Ilyenkor elgondolkodhatunk azon, vajon törekedtünk-e egyáltalán arra, hogy alaposabban megismerjük és megértsük a másik embert és a neki megfelelő feladattal bíztuk-e meg? 

5. „Vajon miért nem csinálja?” – Amikor a lovas nem érti, hogy a ló miért nem hajtja végre a kért mozgást, ez ahhoz a helyzethez hasonlítható, mint amikor az emberek elbeszélnek egymás mellett. Kérdés: vajon mire gondolt a másik? Próbáljunk meg egy pillanatra az ő nézőpontjába helyezkedni! 

6. Ha „nem veszi át a segítséget” – (nem azt csinálja, amit elvárunk tőle): Lehetséges, hogy a testbeszédünkkel nem ugyanazt tudatjuk, mint amit szeretnénk? Jól időzítettük a feladat kiadást? Visszakérdeztünk, hogy megértették-e? 

7. Csatlakozás- a lovaknál azt jelenti: „csak azután követlek, ha meggyőztél a viselkedéseddel!” Ez az a csodálatos pillanat, amikor a ló önszántából felajánlja az embernek az együttműködését. - Lehetséges olvasata embereknél: miért is kövesselek? Miért lesz ez jó nekem? Avagy: ha kommunikáljuk a fontos döntési pontokat, számíthatunk arra, hogy javul a motiváció. 

8. „Zab hajtja a lovat, nem ostor” – Mint a közmondásból is kihallható, a pozitív visszajelzésnek, a jutalmazásnak nagyobb a hatása, mint a negatívnak. Ezért tehát ne az „ostorral” próbálkozzunk! 

9. Félfelvétel – a ló figyelmének felkeltése: lovaglásban mielőtt új feladatot kérünk a lótól, ezzel a segítséggel jelezzük, hogy ideje felkészülnie, valami új dolog következik. Ugyanilyen fontos a vezetésben is időt fordítani a szabályok közös ki/átdolgozására, így egyértelműek lesznek az elvárások. Emellett még a bevonódás és az elkötelezettség javulására is számíthatunk. 

10. „A ló is ember”: odafigyelés az EGYÉNRE – a lábak számától függetlenül – hiszen mindenkit befolyásolnak az érzelmei. A másik fél hangulatának felismerése, megértése, az ennek megfelelő kommunikáció már az EQ (érzelmi intelligencia) gyakorlását feltételezi. Tehát ez utóbbi terén is jó tanítást kaphatunk a lovaktól!

Csapatépítés lovakkal

A minap kaptam egy kérdést arról, van-e csapatépítési hozadéka a lovas vezetői szemináriumoknak, így most ezt választottam témául. A rövid válasz: természetesen van. Ennek persze az az előfeltétele, hogy a teljes csapat részt vegyen a programon, hiszen csak így tudják együtt ugyanazt az élményt átélni, közös felismerésekre szert tenni. Ugyanakkor azt is mondhatnám, hogy a szemináriumnak az egyik „mellékhatása” a csapatépítés, mivel a gyakorlati feladatok során mélyebb önismereti és vezetési témákkal is foglalkozunk. Eközben viszont megkerülhetetlenül előjönnek olyan kérdések, mint pl. a bizalomépítés, egymásra irányuló értő figyelem, az egymásért való felelősségvállalás és együttműködési készség, amelyek a jó csapatok működésének alapfeltételeit is adják. Hiszen a csapatot pontosan az előbb említett tulajdonságok különböztetik meg a különálló emberek csoportjától.

Hogyan előzzük meg a konfliktusokat?

Ősszel ahogy rövidülnek a napok, úgy lesznek türelmetlenebbek az emberek. Rögtön nagyobb a forgalom reggel, mindenki siet, időnként érezhető a feszültség a környezetünkben. Ilyenkor a magánéletben, vagy a munkahelyen könnyen beleszaladhatunk egy-egy nehezebb helyzetbe, ami akár konfliktussá is nőhet. Mit tanulhatunk a lovaktól ebben a témakörben?

A ló éppúgy társas lény, mint az ember. Az ő világukban is előfordul egyet nem értés, rangsorvita. Csakhogy a ló a fennmaradási ösztönétől vezérelve érzi, hogy rá van utalva a társaira, ezért a konfliktusokat nyíltan, gyorsan és egyértelmű fellépéssel oldja meg. Tulajdonképpen nem „kezeli”, hiszen odáig nem is fajulhatnak el a dolgok: a ló az „itt és mostban” él, tehát az adott pillanatra nézve keres – és talál is – megoldást. Az érzéseit, legyen az akár félelem, akár agresszió, mindig egyértelműen és jól beazonosíthatóan kimutatja, a másik fél ebből már tudja, mire számíthat. Minél magasabb szinten áll egy ló a rangsorban, annál kisebb fizikai energia ráfordítással éri el a vita megoldását. Ebben a tekintélye, a helyzetfelismerő készsége és az intelligenciája segíti.

Vagyis coaching nyelvezettel szólva a lovaktól bőven tanulhatunk kongruenciát, asszertivitást és fejleszthetjük az érzelmi intelligenciánkat is.

Megjelent: Lovas suttogó Vezetőknek

2013 július végén jelent meg Bernd Osterhammel könyvének magyar nyelvű kiadása.

De hogyan is kerül a lovaglócsizma az íróasztalra? Mi köze a lónak a cégvezetéshez? – első pillantásra talán ezek a kérdések juthatnak a leendő Olvasó eszébe. Bízom benne, hogy a könyvet kézbe véve az lesz a válasza: nagyon is sok!

A vezetői képességfejlesztés, az üzleti edzés amennyire új szakterületnek számít hazánkban, egyszersmind olyan régi is: hiszen az angol ’coaching’ szó eredete is a magyar ’kocsi’ szóra vezethető vissza: arra az előrehaladásra utal, amit az utasok megtettek. A személyes képességfejlesztésben persze ez az előmenetel nem térben, hanem odabenn, életünk útján, a gondolkodásmódunkban következik be. Ha azonban még egy pillanatra elidőzünk a kocsi adta párhuzamnál, természetesen nem hagyhatjuk ki a kocsi elé fogott lovakat sem – és máris azt látjuk, hogy a ló nagyon is ott volt a kezdeteknél, csak akkor még nem ismertük fel, mennyi mindent tanulhattunk - és tanulhatunk ma is - tőle.

Amikor az eredeti kiadást elolvastam, megragadott a szerző humoros tisztánlátása, ahogyan rávilágít a vezetői mindennapok leggyakoribb problémáira, majd a lovak példáján bemutatja a lehetséges megoldásokat is. Arra gondoltam, hogy az erős német gazdaság világából bemutatott tapasztalatok idehaza is hasznosak lehetnek mindazok számára, akik egyszerre szeretnék cégüket gazdaságilag fellendíteni és ugyanakkor jó légkörűvé alakítani.

E könyv magyarra fordítása a dolgok általános menetéhez képest „fordítva” készült, hiszen a legelején még kiadói kapcsolat nélkül, olvasóként kerestem meg a Szerzőt, aki készségesen segített a fordítási engedély megszerzésében, majd idehaza a Z-Press Kiadónál találtam meg azt a nyitott gondolkodást, amelynek köszönhetően vállalták e szakterületek határain mozgó, újszerű megközelítéseket tartalmazó könyv hazai megjelentetését.

      Az Olvasónak azt kívánom, ki-ki találja meg azokat a válaszokat a könyvből, amelyek hozzásegítik saját vállalkozása eredményesebbé tételéhez!