Kifogások és felelősség

 „Egy nemzet nagysága azzal mérhető, ahogyan az állataival bánik” mondta Mahatma Ghandi. 

Ezt a gondolatot továbbvetítve a személy szintjére, sokat elárul az illető gondolkodásmódjáról, személyiségéről az, ahogyan a lovakkal dolgozik.  Érdekes, hogy míg a keleti emberek neveltetésükből adódóan először magukba néznek és ott keresik az okokat, a nyugati kultúra viszont a külső tényezőket részesíti előnyben, ott keresi a kifogásokat. Utóbbiakra könnyen találunk példát a lósportban: Desmond Morris említi a „Miért csinálja a Ló?” című könyvében, hogy a Sporting Life magazin egy alkalommal közzétett egy gyűjteményt azokból az ürügyekből, amelyekkel a zsokék a vesztes versenyt igyekeztek megmagyarázni.

Lássunk most ezek közül néhányat:

Megzavarták a TV-sek. 

Az eső zavarta meg.

Nem bírja az erős szelet.
Lenyelte a gyeprögöt.

Vontatott / túlhajtott volt neki a verseny.

Beszorult a nagy mezőnybe.

Kicsi volt a mezőny, nem éledt fel a lóban a versenyszellem.

Nem vette fel a lassú / feszített iramot.

Kevés volt / sok volt neki a tréning.

Tapasztalatlan / Rosszak a tapasztalatai.

Hamar élre tört / élretöréshez kell szoktatni.

   Mivel pedig a ló szavakkal nem tudja elmondani a maga igazát, így mindig ő marad a hibás, de sohasem az ember…  Pedig nyilvánvaló, hogy még a lósportban is (ahol a ló teljesítménye teszi ki a döntő hányadot) a lovasnak kell gazdálkodnia lova erejével, a lovassportokról nem is beszélve. A kérdés tehát végső soron a saját felelősségünk meglátása, felvállalása, megélése.

  

   Hogyan fest a párhuzam a munka világával? Ki a felelős, ha nem úgy alakulnak az eredmények, ahogyan elképzeltük? A gazdasági környezet? A Válság? A szabályozók? Esetleg itt is találhatnánk néhány példát meredek ürügyekre…?

Felhasznált irodalom: Desmond Morris említi a „Miért csinálja a Ló?”

Kép: Az első pesti lófuttatás 1827-ben (Johann Erdmann Gottlieb Prestel szinezett litográfiája)