Hiszem, hogy életünk nem egy körkörös mókuskerék, hanem egy spirális fejlődés. Ebből a közelítésből nézve az ősz nemcsak a gyerekeknek jelent tanévkezdést, hanem felnőttként is elgondolkoztat: milyen új ismeretre van szükségem, miben kellene továbbfejlődnöm?
A fenti kérdés megválaszolásában segíthet az önismereti coaching: rávilágít, mi az, ami nem egészen működik jól a környezetemben? Milyen szemléletmódom okozhatja ezt? Hol vagyok én ebben a történetben? Mit tanít ez a szituáció nekem? A helyzet gyakran valamilyen ellentmondást hordoz: jó lenne elmozdulni valamilyen irányba, DE ugyanakkor egy másik tényezőt is figyelembe venni. E konfliktus feloldásához nyújt a coaching a nézőpontváltást a megoldás megtalálásához és az ehhez szükséges készségek, képességek, ismeretek beazonosításához.
Lovas coachingban modellezhetjük a helyzetfelismerést, a döntési lehetőségeket és persze nem vezethetjük egyszerre két irányba a lovat…
A gyakorlatban próbálhatjuk ki, milyen is az, ha a belső hangunkra hallgatunk. Közben pedig megfigyelhetjük a lovak válaszait.
Mit láthatunk a náluk? Ami jól működik, azt szívesen ismétlik, a konfliktusokból igyekeznek minél előbb, minél kisebb ráfordítással kikerülni úgy, hogy egy nyugodt, határozott társukat követik.
Eközben pedig maguk is gyorsan tanulnak, hiszen egy következő „tanévben” már lehet, hogy ők lesznek azok, akik biztonságot nyújtva továbbképzik a fiatalabb generációt – és időnként nemcsak a négylábúakat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.