Az ősz az az időszak, amely számomra a leginkább leképezi az átalakulást. A Természet nap mint nap folyamatosan változik és talán lehet e tekintetben tanulnivalónk is tőle, hiszen a coaching folyamatoknak is az állandó visszatérő témája a változ(tat)ások meglépése…
Nézzük meg tehát, a Természet hogyan csinálja?
- A Természet mindig a jelen pillanatnak megfelelően teszi a dolgát, nem aggódik a kimenetelek felől. Természeti környezetben bennünk is csökken a feszültség, oldódik a stressz.
- A Természet részei egymáshoz alkalmazkodva változnak: szabad környezetben az állatok a növényi élőhelyek ciklusainak megfelelően mozognak, a változást nem próbálják meg feltartóztatni, hanem vele mennek és részesei lesznek az alakításának. Mi melyik opciót választjuk?
- A természeti változások nyilvánvalóak, könnyen észrevehetők és értelmezhetők. Mi mennyire egyértelműen kommunikáljuk, hogy mit is szeretnénk elérni?
- A Természet mindig ésszerűen gazdálkodik az energiájával: ezt szolgálják a pihenő időszakok a növényeknél és az állatoknál egyaránt. A változásnak ugyanis előfeltétele, hogy legyen előre elraktározott energiánk annak beindításához. Emberi oldalon mennyit foglalkozunk a feltöltődéssel? Miből merítjük a kreativitásunkat?
- A Természetben alapvető kapcsolat a szimbiózis, amikor az élő szervezetek egymás előnyére működnek együtt. Nekünk kik lehetnek a támogatóink a változtatás meglépésében? Hogyan állíthatunk elő win-win helyzeteket?
- A Természetben a kis változások is kihatnak a rendszer egészére (pillangó hatás). Mi mennyire figyelünk oda, hogy a környezetünkben ki mit ad a tudtunkra és hogyan építjük ezt be a terveinkbe?
- Végül pedig egy gondolat a vezetői szerepről: az állatoknál a vezetői szerep nem pusztán az erő tiszteletén alapul, hanem ott van mellette a bizalom is, hogy a vezető nem követel ok nélkül energiaigényes ráfordítást, sőt, váratlan helyzetekben védelmet és támogatást nyújt. Ha nem kifejezetten a fluktuációs változások megélése a célunk, erre is jó odafigyelni…
Amikor azon gondolkodtam, milyen képet válasszak ehhez a pár sorhoz, megakadt a szemem egy fotón, amelyet idén november 1.-én készítettem. A park egyik büszkesége, a 170 éves Ginkgo Biloba levelei éppen egyszerre kezdtek sárgulni, mégpedig kívülről befelé. Messziről nézve szinte tökéletes szív-alakzatot öltött a fa, ez volt aznapi ajándékom a Természettől..:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.