Munka vagy játék?

Tegnap újra egy szép, egyedi élményekkel teli lovas coachingban volt részem. Nagyon élvezem, hogy minden alkalom új felismeréseket hoz, két egyforma helyzet sohasem adódik. Természetesen, mindig megbeszéljük a coachee tapasztalatait, benyomásait. Mi a helyzet azonban a folyamat harmadik résztvevőjével, a lóval, vajon ők is szívesen végzik-e ezt a feladatot? 

Tegnap ez a kérdés is felvetődött, ugyanakkor két momentum is adódott a nap folyamán, ami egyszersmind meg is adta a választ: igen, minden bizonnyal.

   Az első barátnőm megjegyzése volt, aki a pályaépítést befejezve - anélkül, hogy az előzőleg feltett kérdést hallotta volna - önkéntelenül megjegyezte: "a lovak már alig várják, hogy mehessenek a "játszótérre". A lovas coachinghoz szükséges picaderot ugyanis mindig a lovak szeme láttára állítjuk fel a programot megelőzően, így a négylábúak már tudják, mi fog következni. Már ott várakoznak a közelben, készségesen mennek be, hiszen kíváncsiak arra, hogy "ma mit fogunk játszani?" Készségükből, viselkedésükből egyértelműen látszik, hogy örömmel veszik megváltozott szerepkörüket, azt, hogy e programok során szabadabban kezdeményezhetnek, mint amikor lovagoljuk őket. Szinte szellemi sakkjátszmát folytathatnak az emberrel. Pontosan ezt találom a legfontosabbnak és a legszebbnek a coaching e válfajában, hiszen a ló önkéntes együttműködése nélkül nem is működhetne ez a folyamat.

   A második választ a kérdésre idős kancám, Carmen adta együttgondolkodásra utaló példájával. A vele dolgozó coachee azt kapta feladatul, hogy tegyen a ló nyakába egy karikát, majd indítsa el és haladjanak szabadon néhány hossznyit lépésben. A közelben azonban otthagytunk egy korábban használt, fólián átléptetős 'akadályt'. Carmen nyugodtan fogadta a karikát, megindult, majd nyakában a karikával teljesen saját elhatározásból áthaladt az átléptetős akadályon is. Egyértelmű volt, hogy utóbbit ő maga adta hozzá a feladathoz, vagyis többet nyújtott, mint amit kértünk tőle. Viselkedésével felajánlotta, hogy kérhetünk tőle kombinált feladatokat is. Nem tette volna, ha nem élvezné a coachinggal eltöltött időt.
   A jó teljesítmények előfeltétele ugyanis az odafigyelés, bizalom, együttműködési készség és a jó hangulat, akár négylábúakról beszélünk, akár az emberekről.  A munka világára átvetítve a legtalálóbb hasonlatot Bernd Osterhammel Pferdeflüstern für Manager (Lovas suttogó vezetőknek) című könyvében olvastam, aki a jó légkörű  munkahelyet "kaland-játszótérnek" nevezi.
  Nem is véletlenül.