Születésnapra

Május 8.-án van a lovaim születésnapja. Igen, mind a kettőé. Annak idején, amikor már közeledett Carmen ellésének az ideje, emlékszem, hogy eljátszottam a gondolattal, milyen érdekes is lenne, ha a csikója a születésnapján születne. Végül így is történt, Carmen pontosan az ötödik születésnapján, 1995 május 8.-án este 9-kor világra hozta Csellengőt.

    Számomra nagy élmény volt az a nap, sosem felejtem el. Előtte már két hete kinn aludtunk az istállóban, nehogy az újszülött csikó a magzatburokban maradva megfulladjon, ahogy ez sajnos a lovak gyors ellésekor előfordulhat. Április végén, május elején még hidegek az éjszakák, így az a bizonyos két hét kinn az istállóban, szalmabálákon félig ülve, félig fekve, zseblámpával, lópokrócba csavartan meglehetősen nehéz időszak volt.   Carmen pedig a végén kivárta azt a pillanatot, amikor egyedül lehetett: éppen bementem a házba egy forró teát készíteni, talán ha 10 percre hagytam ott, mire visszaértem, már látszottak is a patácskák, rendben szépen egymás mellett, mind a két mellső. Azután Carmen lefeküdt és felgyorsultak az események. Néhány erős tolófájást követően kicsusszant a csikó. Rögtön mozgott a burokban, kereste az orra hegyével a kijáratot. Gyorsan felszakítottam a burkot és végre alaposabban szemügyre vehettem: szép fejlett, pej kancacsikó volt. Carmen is megnézhette, azután úgy éjjel egyig együtt töltöttük az időt az istállóban, hiszen meg kellett várni, míg a csikó feláll és szopni kezd. De eközben már nem éreztem hidegnek az éjszakát, csak élveztem a csendet, a békés nyugalmat és elégedetten figyeltem a csikó első lábraállási kísérleteit.

Carmen nagyon jó anyakanca lett. Az első néhány napban talán még túlzásba is vitte: ha látogatók érkeztek csikónézőbe, mindig a csikó elé állt, nehogy a kíváncsiak akár a nézésükkel is kárt tehessenek benne. Kinn a karámban is folyton rajta tartotta a szemét, gondoskodón követte. Akkoriban az M3 autópálya közelében laktunk, így gyakran jártak arrafelé rendőrségi helikopterek. Emlékszem, amikor első alkalommal alacsonyabban húzott el egy felettünk, a csikó meglódult vágtában a karám hosszú oldalán, de olyan sebességgel, hogy látszott, nem biztos, hogy a rövid oldal előtti kanyart be fogja tudni venni. Carmen ezt azonnal észrevette, pár vágtaugrással megelőzte, majd hirtelen keresztben elékanyarodott. Végül a csikó az anyja hasának ütközött,  - úgy, mint amikor a fedettpályás atlétikai versenyen egy gumifal lassítja le a rövidtávfutókat -  és semmi baja sem lett.

Ez a kép Csellengő 12 órás korában készült. Ha coaching szemmel nézem, azt a címet is adhatnám neki, hogy „vezetni nemcsak elölről lehet”. De ennek részletes kifejtése már a lovas coaching gyakorlatok megbeszéléséhez tartozik…