A múlt hétvégén Pécsen jártam. A városba bevezető 66-os út mentén észrevettem egy szobrot, ami felkeltette az érdeklődésemet, hiszen itthon viszonylag kevés, lovak emlékére állított szoborral találkozhat az ember.
Gyorsan megálltam tehát, hogy szemügyre vehessem és lefényképezzem:
Szép gondolatnak tartom, hogy a bányászok megemlékeztek a bányalovakról is. Ugyanakkor számomra ez a szobor nemcsak azt a hallatlanul kemény munkát örökíti meg, amelyet ember és ló odalenn kiállt, hanem a bizalmat is.
A ló ugyanis - menekülő állat lévén - alapvetően nem szívesen megy be szűk és sötét helyekre. Minden lovas tudna hosszú történeteket mesélni pl. az első lószállítóba rakodásról, hiszen ilyenkor is ugyanez a félelem tör fel a lóból.
A bányalovak naponta legyőzték ezt az ősi félelmet, amit csakis az emberbe vetett bizalmuk tett lehetővé. Tudták a napirendet: együtt mennek le és
- jó szerencsével - együtt is jönnek fel.
- jó szerencsével - együtt is jönnek fel.
Jó lenne ennek a határtalan bizalomnak minél nagyobb hányadát tapasztalni a mai munkahelyeken...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.