„Mondd el és elfelejtem,
mutasd meg és megjegyzem,
engedd, hogy csináljam és megértem”
(Konfucius)
A tanulás hatékonyságát igen találóan foglalta össze az ókori kínai bölcs, akinek a fenti idézetet tulajdonítják: hiszen mindannyian szembesültünk már azzal, hogy a pusztán csak hallott ismereteket viszonylag gyorsan elfelejtjük. Ha az újdonságot meg is figyelhetjük, már javul az arány, azonban a legjobb eredményeket a saját élményből szerzett tanulással, a - "learning by doing" - útján kapjuk.
A vezetéselméletről, vezetési módszerekről sok kiváló könyvet írtak. Ezek nagyon hasznosak, ugyanakkor egy további lépésre is szüksége van annak, aki valóban „dolgozni szeretne a témán”: át kell ültetnie az olvasottakat a valóságba. Ez viszont már gyakran a dolog nehezebbik része.
A saját vezetői stílus kialakításában nagy segítség, ha vannak példaképeink, akiktől tanulhatunk, de a legmélyebb összefüggéseket a saját magunk által átélt helyzetek újragondolása hozza.
Ezért általában „élesben”, a Kollégákkal megtörtént eseteinkből tanulunk. De kinek nem volt néha olyan érzése – persze leginkább utólag –, hogy az adott helyzetet jó lett volna előzetesen kipróbálni? Ráadásul olyasvalakivel, aki a nézeteit nem rejti a véka alá, hanem tekintet nélkül arra, hogy a „főnökéről” van szó, megmondja neki őszintén a véleményét?
Nos, a lovak pontosan ezt teszik! Ha pedig velük már egyszer megtapasztaltuk a viselkedésünk nyomán kiváltott reakciót, sokkal könnyebben felfedezhetjük és kiértékelhetjük a munkahelyi párhuzamokat is.
A felismerés érzelmi ereje pedig rendszerint akkora, hogy a sikerélmény pillanatok műve lesz, így ezeket a tanulságokat garantáltan nem felejtjük el…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.