Bizalmi ugrás az ismeretlenbe

Az előző számban Kincsem példáján az érzelmi intelligenciáról írtam, most egy másik híres ló történetével folytatom. Aki odafigyel mások érzelmeire és kezelni is tudja azokat, annak könnyebben megy a kapcsolatteremtés és az együttműködés – a lábak számától függetlenül, lovaknál és embereknél is.

A kapcsolódásról, vagy ahogyan a lovas körökben ismert, a Monty Roberts féle csatlakozásról bőven áll rendelkezésre szakirodalom. Ez leginkább azt írja le, miként csatlakozik a ló fajtársaihoz, ill. ennek mintájára az emberhez. Most mégsem erről a csatlakozásról szeretnék írni, hanem egy fordított történetről, egy olyanról, ahol az ember csatlakozott a lóhoz, – egy életre.

Brudermann ezredes 1856-ban a közel-keleten vásárolt fel eredeti arab lovakat a Bábolnai Ménes számára. Az egyik lóval azonban egy “potyautas” is érkezett: egy 14 éves fiú inkább a szüleitől és a hazájától vált meg, mint a kedvenc lovától: elbújt a hajón és vak bizalmát a jövőbe vetve áthajózott a lovakkal Triesztbe. Bábolnán abban az időben szívesen fogadták az értelmes és szorgalmas fiút, aki a Fadlallah el Hedad Mihály nevet kapta. Mivel a ménes akkoriban katonai ménes volt, a méneskari pályát választotta, hiszen így a lovak mellett maradhatott: katonatiszt lett, végigjárta a ranglétrát, majd 1899-től 1913-ig ő lett Bábolna ménesparancsnoka ezredesi rangban.

Arab nyelvtudását és szakértelmét a ménes gyarapítására kamatoztatta, ő vásárolta 1885-ben azt a fekete mént, O’Bajant, aki törzsalapító lett Bábolnán. Történetük szép összefonódása, hogy halála után Fadlallah el Hedad Mihály mellszobrát a ménesudvarnak abban a sarkában állították fel, ahol O’Bajan Senior el van temetve.

Angol nyelvterületen leap of faith (bizalmi ugrás az ismeretlenbe) hívják azt típusú döntést, amikor megelőlegezzük a bizalmat a feltételezett kimenetelhez. Fadlallah el Hedad Mihály kamaszkori döntése ilyen típusú volt. Bár adódnak olyan élethelyzetek, amikor gondos elemzés alapján lehet dönteni, ott is felfedezhető a bizalmi aspektus. Az erős hit és bizalom adja a kiindulási alapot az elrugaszkodáshoz, az új dolgokba való belevágáshoz, a változtatáshoz, – amelyek egyúttal tipikus coaching témák is.

Aki eljön hozzám és a lovakhoz, ezt a bizalmon alapuló csatlakozást, együttműködést és kapcsolódást tapasztalhatja meg, és építheti be a döntéshozatalba.

Bizalom

A múlt hónapban kettős jubileumi születésnapot tartottunk! Idősebb kancám a 25., lánya pedig a 20. évét töltötte be. Az Élet érdekessége ugyanis, hogy kancám éppen a születésnapján ellett, így mindketten ugyanazon a napon ünnepelhették extra sárgarépa adagjukkal a születésnapjukat. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt a kettős kerek évfordulót jó egészségben megélhették, hiszen ez emberi életkorra átszámítva kb. 80 és 60 éves kort jelent. Rengeteg emlék jut eszembe, ahogy annak idején két hétig kinn aludtam az istállóban, a csikó születését várva, majd amikor világra segítettem, vagy később az anyjával együtt először vittem ki terepre, egészen az első felülés izgalmáig.
Emlékszem arra is, mennyit segített idősebb kancám abban, hogy a csikóját betanítsam. Minden mozdulatomat figyelte és nyugodt viselkedésével, jelenlétével ő maga is hozzájárult ahhoz, hogy a csikó merjen bízni bennem. Ennek köszönhetően őt már sokkal kevesebb energia ráfordítással tudtam magamhoz szoktatni és belovagolni, mint annak idején az anyját.

Ahogy visszagondolok, egyetlen szóval tudnám összefoglalni az együtt töltött negyed századunkat: BIZALOM.

Mi a vezetés előfeltétele?

Minden vállalkozásban a bizalom az a forgótőke,
amely nélkül
semmilyen hasznos munka nem jöhet létre.”

(Albert Schweitzer)

A ló társas lény, számára alapvető a fajtársaival való kapcsolat. A természetben hamar kialakul a csoporton belüli hierarchia, amit egyénileg bár időnként próbára tesznek, de betartanak.

Milyen szempontok szerint választanak vezetőt a lovak? A válasz egyszerű: a túlélésükhöz szükséges létfontosságú igényeik alapján: fontos, hogy vezetőjük ismerje az etető- és itatóhelyeket, olyan utakat válasszon, ahol a csapat elkerülheti a veszélyforrásokat, ugyanakkor ügyeljen az energia-tartalékaikra is – tehát feleslegesen ne késztesse őket erőfeszítésre és olyan iramot diktáljon, amit mindenki tartani tud.
A lovaknál tehát a vezetés elfogadáson, bizalmon alapul. A csapat csak addig követi a vezetőjét, amíg ez a bizalom fennáll.

A bizalom szobra

A múlt hétvégén Pécsen jártam. A városba bevezető 66-os út mentén észrevettem egy szobrot, ami felkeltette az érdeklődésemet, hiszen itthon viszonylag kevés, lovak emlékére állított szoborral találkozhat az ember.

Gyorsan megálltam tehát, hogy szemügyre vehessem és lefényképezzem:

Szép gondolatnak tartom, hogy a bányászok megemlékeztek a bányalovakról is. Ugyanakkor számomra ez a szobor nemcsak azt a hallatlanul kemény munkát örökíti meg, amelyet ember és ló odalenn kiállt, hanem a bizalmat is.

  A ló ugyanis - menekülő állat lévén - alapvetően nem szívesen megy be szűk és sötét helyekre. Minden lovas tudna hosszú történeteket mesélni pl. az első lószállítóba rakodásról, hiszen ilyenkor is ugyanez a félelem tör fel a lóból.

  A bányalovak naponta legyőzték ezt az ősi félelmet, amit csakis az emberbe vetett bizalmuk tett lehetővé.       Tudták a napirendet:     együtt mennek le és
 - jó szerencsével - együtt is jönnek fel. 

   Jó lenne ennek a határtalan bizalomnak minél nagyobb hányadát tapasztalni a mai munkahelyeken...