Hogyan tegyünk szert több magabiztosságra?

Ez a kérdés visszatérő téma a coachingban. Hogyan  fejlődhetünk e téren? Nézzük meg a lovak példáján: a vérmérséklet tesztben azt vizsgáljuk, hogyan reagál a ló a számára ismeretlen, váratlan helyzetekben. Ilyen lehet akár a talajon madzagon elhúzott nejlon-zacskó, vagy a szemből kinyitott esernyő. Lovasként azt várjuk el, hogy a ló ne páni félelemmel reagáljon, hanem némi tartózkodás után magabiztosan merje megközelíteni a számára félelmetes dolgot. (A fotóimon KS Rodinn látható a californiai tenyészszemlén.)

A lovaknál a magabiztosság az elhatározásból és a félelem ellenére történő cselekvésből ered. A gyakorlatban ilyenkor azt látjuk, hogy a ló – tartózkodva bár, de lassan megindul a felderítendő újdonság felé, majd ezen felbátorodva egészen közelről megvizsgálja az adott dolgot és megnyugszik. Sokat segít ebben, ha támogatást kap attól a személytől, akiben megbízik.

Keressük tehát az új helyzeteket, döntsük el, mi jelent számunkra érdekes kihívást, majd merjünk belevágni és próbáljuk ki magunkat anélkül, hogy ítélkeznénk a saját teljesítményünkről. Ez leveszi a terhet és megnyitja a kísérletezés örömét. A végén meg fogunk lepődni, mennyivel többet érhetünk el, mint amire számítottunk, így a sikerélmény révén növelhetjük az önbizalmunkat!

Álmot az álomgyárból? - vagy inkább dolgozzunk a saját álmainkon!

Májusban négy alkalommal volt lehetőségem lovakat bírálni külföldi tenyészszemléken, egy svájci és három amerikai helyszínen. Mivel az amerikai körutat Californiában fejeztük be éppen a híres „álomgyár” szomszédságában, felfigyeltem arra, mennyivel tudatosabban foglalkoztak vendéglátóink a saját életük, céljaik tervezésével, mint ahogyan az idehaza szokásos.
A beszélgetések során mindenki lelkesen emlegette a terveit, azt, hogy hogyan készül a következő versenyekre és hogy mikor milyen szakmai rendezvényeken vesz részt. A tenyészszemléken is kértek prezentációt, de emellett bőven volt alkalom kapcsolatépítésre, személyes beszélgetésekre is, ahol a közös pontokra, hasznosítható tapasztalatokra voltak kíváncsiak. Látszott, hogy évekre előre megvannak a hosszú távú céljaik.

Bizalom

A múlt hónapban kettős jubileumi születésnapot tartottunk! Idősebb kancám a 25., lánya pedig a 20. évét töltötte be. Az Élet érdekessége ugyanis, hogy kancám éppen a születésnapján ellett, így mindketten ugyanazon a napon ünnepelhették extra sárgarépa adagjukkal a születésnapjukat. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt a kettős kerek évfordulót jó egészségben megélhették, hiszen ez emberi életkorra átszámítva kb. 80 és 60 éves kort jelent. Rengeteg emlék jut eszembe, ahogy annak idején két hétig kinn aludtam az istállóban, a csikó születését várva, majd amikor világra segítettem, vagy később az anyjával együtt először vittem ki terepre, egészen az első felülés izgalmáig.
Emlékszem arra is, mennyit segített idősebb kancám abban, hogy a csikóját betanítsam. Minden mozdulatomat figyelte és nyugodt viselkedésével, jelenlétével ő maga is hozzájárult ahhoz, hogy a csikó merjen bízni bennem. Ennek köszönhetően őt már sokkal kevesebb energia ráfordítással tudtam magamhoz szoktatni és belovagolni, mint annak idején az anyját.

Ahogy visszagondolok, egyetlen szóval tudnám összefoglalni az együtt töltött negyed századunkat: BIZALOM.

Belső sárkányunk legyőzése

Az éppen magunk mögött hagyott április hónap másik elnevezése a régi naptár szerint: Szent György hava. Jeles nap volt a mezőgazdaságban, ehhez kötődött a legelőre kihajtás időpontja, hiszen ilyenkorra már kellően megerősödnek a rétek a taposás tűréséhez. “Sárkányölő” Szent György egyébként a lovasok védőszentje is, mindig lóháton ábrázolták. A “sárkány” megölése a fény győzelmét szimbolizálta a gonosz felett. De hogyan került ebbe a mítikus körbe a ló?

A régi világ csatáiban a lovas katonák váratlanul, gyorsan tudtak lecsapni az ellenségre, a ló testtömege, fordulékonysága is segítette őket. Ha közelharcba kerültek, lóhátról felülről lefelé tudtak hadakozni, ami előnyt jelentett. Ezen túl lovuk helyet csinált számukra a forgatagban és szorult helyzetben akár küzdött is értük: ágaskodott, patájával kivágott a gyalogos támadóra. Később a barokk korban a harci méneknek ezt a tulajdonságát művelték ki a spanyol iskola föld feletti gyakorlataiban: az iskolaugrások eredeti célja a tisztek, uralkodók biztonságának növelése volt azáltal, hogy olyan lovat adtak alájuk, akire bármilyen helyzetben számíthattak.

Manapság már más szerepkörben kaphatunk támogatást a lótól: ha társként vesszük igénybe, akkor segít merőben új perspektívából ránézni egy adott helyzetre, ami ötletet ad a megoldáshoz. 

Utóbbi sok esetben “belső sárkányunk legyőzését” jelenti, amit hívhatunk akár korlátozó hiedelemnek, elakadásnak, vagy problémának, legyőzését pedig coachingnak…

Fotó: Szent György szobor Kolozsváron, Wikipedia

Mi fog történni a lovas coachingon?

A múlt hónapban több üzleti rendezvényen is hasonló visszajelzést kaptam, miszerint a lovas coaching nagyon érdekes, de „nehéz” terület. Amikor rákérdeztem, mit értenek ez alatt, az egyik beszélgetőtársam rögtön azt említette, hogy ő bizony kifejezetten tart a lovaktól. A másik, aki már volt lovas vezetői képességfejlesztésen, arra emlékezett vissza, előzőleg milyen „vad gondolatai” voltak arról, vajon mi várhat rá egy ilyen programon, ezért aztán nehéz volt magát elszánnia a részvételre. Majd hozzátette, napközben feloldódtak a félelmei és nagyszerűen érezte magát.

Ez eszembe juttatta, hogy foglalkoznom kell a korlátozó hiedelmek és a gátló feltételezések témakörével is. Mivel én gyerekkorom óta élek lovakkal és igyekszem megérteni őket, nekem vakfoltom volt arra, milyen nehéz is lehet másoknak meghozni egy lovakkal eltöltendő napról a döntést. Tehát előttem áll az a szép feladat, hogy mások érzelmeit maximálisan tiszteletben tartva körbejárjam ezt a kérdést! Hiszen a korlátozó hiedelmek feloldásának legjobb módja, ha alaposan szembenézünk velük.